Reformáljuk meg Gyurcsányt „Felesleges vasútvonalak” – Bornírt, abszurd, nyersebben szólva: hülye kifejezés. Az állami televízióban hangzott el. „A felesleges vasútvonalakat megszüntetik” – mondta a műsorvezető. A műsorvezetőt kellene előbb „megszüntetni”. A vasútvonalak megszüntetése ugyanis rombolás. Nincsenek „felesleges” vasútvonalak. Ha a vasútvonalak „feleslegesek”, akkor azokra a településekre sincs szükség, amelyeket a vonal összeköt. Összeköt részben egymással, részben a központtal. És ha a települések „feleslegesek”, akkor az emberek is azok. Mármint ama politikusok szerint, akik megszüntetik a vasútvonalakat. „Ilyen emberekre nincs szükség!” – mondták annak idején egyes pártgyűléseken. Sőt, egyben ejtették ki az utolsó két szót: „nincsszükség!” Most ugyanez a gondolkodásmód újult fel. Mivel 940 kilométernyi vasútvonal évente hatmilliárd forint veszteséget okoz a MÁV-nak, ezért azok a vonalak „feleslegesek”. Abszurd, nyersebben szólva hülye gondolkodásmód. A beteg emberek sok száz milliárd forintba kerülnek, ezért ők „feleslegesek”. És mit kell a beteg emberekkel tenni? Megreformálni! A bornírt, abszurd, nyersebben szólva: hülye gondolkodásmód szerint ugyanis ami nem hoz profitot, az „felesleges”. És még hülyébb gondolkodásmód szerint: a nem profitábilis tényezők eltüntetését „megreformálásnak” nevezik. Nincs ötlet a nyereségessé tételre: ezért „reform”, azaz felszámolás következik. Igen, igen. Így gondolkodik egy részvénytársaság igazgatótanácsa. Igen ám, de Magyarország jelenleg nem részvénytársaság, hanem köztársaság. És a köz társaságában nincsenek fölösleges emberek. Mindenki fontos. A rokkant, a bugyuta, a sportoló, a zseni egyaránt. Mindezt a mai részvénytársasági vezetővel talán úgy kellene megértetni, hogy őt magát is a saját felfogása szerinti „reformnak” kellene alávetni. Egyértelmű például, hogy egy cipő olcsóbb, mint kettő. Gyurcsány Ferencnek tehát az egyik lábát meg kellene „reformálni”! Körülbelül úgy, ahogy a vasutat ő reformálja. A magyar civilizáció fontos hálózatából ugyanis Gyurcsány 940 kilométeres sínszerkezetet amputálni akar. És a primitív amputációt Gyurcsány „reformnak” nevezi. Majd a sínhálózatot „fölöslegesnek” minősíti, így bizonygatván bornírt, abszurd, nyersebben szólva: hülye döntésének megfelelő voltát. Nem kétséges: Gyurcsány „megreformálásra” szoruló – mert egy nadrágszárat, egy zoknit és egy cipőt haszontalanul koptató – lába „fölösleges”. „Szerep nélküli települések” – így hívták Bondor Józsefék annak idején a bensőséges magyar falvakat. És elsorvasztották őket. A fiatal lakók elmenekültek, megjelentek a városokban mint lakásra várók, majd helyet kaptak a „Kádár-kaptárakban” mint „panelprolik”, s világra hozták egy-két csemetéjüket. A négy-öt helyett… Most Gyurcsány bevégezni akarja a Bondor-latos tervet. És akadnak propagandisták, akik segítenek neki. Reformnak nevezve az amputációt, fölöslegesnek minősítve a kezet, a lábat… Bornírt, abszurd, nyersebben szólva: hülye propaganda ez, ha nem egyenesen és megfizetetten aljas.