Talpra magyar, hív a haza!
Mondta egykor költőnk vala
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés válasszatok!
A magyarok istenére esküdtünk, esküdtünk!
Hogy rabok tovább nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig
Megszenvedték ősapáink
Kik szabadon éltek haltak,
Mert szolgaföldben nem nyughattak!
A magyarok istenére esküdtünk, esküdtünk!
Hogy rabok tovább nem leszünk!
Sehonnani bitang ember,
Ki nemhogy halni, szólni sem mer!
Kinek drágább rongy élete
Mint a haza becsülete!
A magyarok istenére esküdtünk, esküdtünk!
Hogy rabok tovább nem leszünk!
Véresebb lesz a vártnál a harc,
Mire észhez tér a balga magyar
Mert mi a lánchoz ragaszkodunk!
Isten veled régi álmunk!
A magyar név megint csúf lesz!
Méltatlan régi nagy híréhez!
És ti mit csináltatok?!
Engedtétek e gyalázatot!
A magyarok istenére esküdtünk, esküdtünk?
Hogy rabok tovább nem leszünk?
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink szánakozva leborulnak.
S áldó imádság mellett
Átkozzák el örökre neveinket!
|