A pillanat ereje!
Imádom ahogy olvasod soraim,
Egyre jobban félve!
Múltat, jelent s jövendőt,
Egy nagy-nagy összességben!
Féltél tegnap is, de ma tán jobban
Rémít meg a gondolat,
Hogy a jövőben te is elveszítheted
Álmaid, és életcélodat!
Mert bizony míg én élek
Azon mesterkedem,
Hogy buta kapzsi életedet
Végleg tönkretegyem!
Az idő csak számodra fontos már,
Jó lesz ha sietsz hát, nehogy kifussál!
S bár nagy volt a csapás… már térdelek!
Nem kéne megvárni míg újból felkelek!
Merthogy bizony egy szép nap felkelek!
Járni tanítanak majd a rendes emberek!
Akkor elindulok megismertetni veled,
Hogy milyen is érzelmek nélkül élni az életet!
|