Jony vagyok a cirmoscica! Utolsó napomon az emlékeknek élek, rosszat-jót egyaránt felidézek!  

Most itt fekszem a kanapén és dorombolok! A főnök sírdogál! Értem?! Nemis értem! Én aki a büdös névvel is dicsekedhettem! És hányszor repültem! Na jó tényleg durva volt hogy már a csöpögtető tálcát is lepipiltem! És emlékszem a tortára is amit az ajtóhoz csináltam! Micsoda poén volt! Kár hogy nem értékelték! De voltak cikis dolgok is! Mint mikor kilógtam az ajtón, és elvétettem az emeletet! Kínomba magam alá pipiltem a félelemtől hogy most aztán mi lesz velem! Így találtak rám kisgazdáim! Legszívesebben elsüllyedtem volna! Én a tisztaságmániákus benne ülök a saját pipimbe! Rémes! De voltak klassz dolgok is! A panelba imádtam felmászni a falon lévő padlószőnyegen egész a plafonig! És a Seri, a degu! Most ő is eszembe jut. Mennyiszer aludtam a ketrece tetején! És mennyit maceráltam a mancsommal! Csak az az éles sivító hangja! Na azt utáltam! Ahányszor beakartam nyúlni a rácson megsimogatni a mancsommal mindig elkezdett hisztizni! Én meg futhattam ha otthon volt a főnök! Hiányzik a pajtás! Aztán else hittem! Kertes házba költöztünk. Vége a biliztetésnek! Szabad vagyok! Hamar megszoktam. Keresztül kasul sok utcát bejártam! Sok sok haver cicára találtam. Már tudom ha kutyát látok felborzolom a bundám mint az oroszlán, karmaimat kieresztem akár az éles kardot, fújok mint a hétfejűsárkány, és ha lehet jó gyorsan felveszem a nyúlcipőt és megse állok hazáig! Otthon édes otthon! Hiányoznak a kisgazdáim! A nagyobbik úgy kezelt engem mint egy porceláncicát! Óvatosan bánt velem, és kényeztetett, míg a legkisebbgazdámmal bújócskát játszottam és csatákat vívtam! Mennyi karmolást elhelyeztem rajta!

De most minden megváltozott! Kisgazdáim rég nem láttam, a nagy meg állandóan ideges! Nincs nevetés a házban, nem játszik velem senki se! És most ez a gyengeség is! Alig tudok járni, és enni inni se tudok!  

De tudom már mi ez! Hiába mondta halkan a doktornéni én meghallottam!   Hogy elkell mennem a cicaparadicsomba! Ez nem tiszta még teljesen. Lehet hogy ott paradicsomosak a macskák? Na nem baj csak ne fájjon! Mint a levegővétel is! Dorombolásom is már csak szaggatott morzéhoz hasonlít! De holnaptól már jó lesz nekem! Azt mondta a nagygazdi elalszom, és mikor felébredek már nem fog fájni semmi! Csak tudnám már megint miért sír!

De már értem! Mégiscsak nagyon szeret!                     Boldogságában ejti értem a könnyeket!

Jony cica emlékére! Élt két és félévet! A FIP nevű gyógyíthatalan betegség lett a végzete! Budaörsön a fenyvesben alussza örök álmát!