Biza elgurult a gyógyszerem, mégis barátokra leltem!
Halika minden kedves ismerősömnek!
Köszönöm hogy vannak még olyanok akiknek számítok valamit, és aggódnak értem ha el-el tűnök hirtelen néhány napra!
Biza sajna megint dührohamom volt, én sem tudom miből indult ki! Talán a tudat hogy a szuka ellés előtt áll, immáron 4 gyereket bevállalva hm, amíg nekem egyet sem hagyott meg a jóisten... avagy a mocskos bírók?! Vagy talán a nagyobbik lányom közelgő születésnapja..? De igazából az auchanos újságban lévő beiskolázási dolgoktól is ideges tudok lenni, szóval igazából én sem fogom sosem megtudni mikor mi indítja el nálam a lavinát, de ha elindul akkor bizony nincs megállás mostmár! :(
És ez most odáig fajult hogy sikeresen beszállítattam magam a sárgaházba ahol is egy-két rivotril injekcióval próbáltak piciny fejem nyughatatlan gondolatain enyhíteni!
Az akció sikerrel járt jót aludtam, tiszta kánaán volt, a szobába is bagóztunk, valószínűleg azért mert nem volt kitéve a "tilos a dohányzás" tábla :) ! A kis cigányasszonyka cigaretta hiányban szenvedvén, hűségesen kísérgetett mindenhova mivel új lévén nemigen ismertem ki magam szép sárgaházunk tágas pszihiátriai útvesztőjében! Hát ha valaki esetleg eddig abban a hitben tévelygett hogy oda nehéz be és ki kerülni na az bazi nagyot tévedett!
Najó a bekerüléshez mindenki eltudja képzelni milyen megnyilvánulásokat kell produkálni, szóval ezt nem is ragoznám!
Hanem a kikerülés! Hm én sem hittem hogy amilyen gyorsan mentem be olyan gyorsan is jövök ki! Ezért is maradok én ebben az országban, mert itt végül is mindenki azt csinál amit akar, és valljuk be vannak esetek amikor ez nem hátrány!
Szóval úgy döntöttem hogy a felkínált benti pihengetés helyett mégis inkább hazajönnék! Nem igazán lelkesedtek az ötlettől, sőt úgy gondolták minél tovább vagyok bent annál jobb, (nem tom kinek talán a bárányoknak, vagy a vázáknak)?! Ezért úgy határoztak hogy megvonják tőlem Cristianot is négy napra, hogy én keddig nem találkozhatok vele sem, jobb lesz nekem, ők már csak tudják! Én erről mit sem tudván szundikáztam át ugye egy napocskát!
Csakhogy Cristiano fogta magát és bejött hozzám másnap korán reggel még hét óra előtt, mivelhogy kikellett utaznia olaszországba, így elbúcsúzni és megbeszélni hogy smint legyen tovább!
Na és ekkor történt hogy bejött Mónika a főnővér vagy nővér vagy kitudja melyik kategóriába tartozott!
És a sárgaházban, ahol is a pszihiátrián elvileg a nyugalom keresése a cél a beteg számára, ha már ott van a szerencsétlen marhája, hát nos... Mónika igen hisztériás megnyilvánulásban adta elő hogy ugyan mit keres ott Cristiano 7 óra előtt, mivel hogy még nincs látogatási idő, meg egyáltalán besem jöhetne stb...
Hát igen, azt hiszem Mónikának is szabadságra kéne mennie, mert bizony ilyen idegállapotban amilyenbe én bekerültem nem tett jót egy ilyen hisztis p...a lerohanása!
Olyannyira nem tett jót hogy az idegbajom mellé társult idegbecsípődésemről is elfelejtkezve, fittipaldi módjára ugrottam ki baldahinos kórházi ágyikómból és keresetlen szavakkal adtam tudtára véleményem Mónikának! És Mónika szaladt....mint a nyúl!
Nem értem utol, de azt hiszem ez is csak nekem jobb, nem neki! :)
És akkor abban a pillanatban döntöttem el hogy nekem nem kell ingyen szanatórium idegbajos nővérekkel, a benti betegekről nem is beszélve! Főleg miután igazi terápiát az én problémámra találni nem tudtunk, a gyógyszeres kezelésből köszöntem nem kértem!
Ezért nem maradt más mint összeszedtem magam pikk pakk és a reggeli Mónika show után néhány órára már ott sem voltam a kórházban!
Ennyit a be-ki menetelről dióhéjban!
De mily kicsinyke a világ és biza bajba ismeri meg az ember a barátot!
Mivel beszállításomkor nem volt nálam semmi hálóduckó, nos így bent kaptam egy szép kék fehér csíkos egyenpizsit, aminek a gatyája félúton a folyosón mentén, bizony elég ciki módon a bokámon landolt! Nem 45kg súlyra volt szabva a gatyóka!
Na ezt látta meg egy sorstárs nevezzük így Babit, hiszen neki is csak a világ és a mocskosságai fájnak ezért vannak bent párjával együtt!
Egyből kézenfogott bevitt az ő rezidenciájába és két hálóruha közül választhattam, egy fehér meg egy szürke közül, én a szürkét választottam! Aztán kaptam tőle egy fürdőlepedőt ha esetleg rámjönne a tisztálkodási vágy, meg egy rózsaszín lux szappant hogy legyen mivel a koszt lemosni magamról! Egyből szebbnek is láttam az életet, gondoltam nézzünk oda vannak még EMBEREK szép fényes hazánkban!
Akik ÖNZETLENÜL, látva más nyomorát, szó nélkül adják oda akár az utolsójukat is!!!
Innen is köszönöm Babinak, és Daninak amiért segítettek mindenben!
Velük tartani is fogom a kapcsolatot, mert bennük még megvan az amit én valójában ettől az élettől még keresek!
A vágy a jó után, és hogy még ott bent is azon a helyen a sok nyomorult ember között is óriásiakat tudtunk kacagni együtt minden bajunk ellenére!
Ez az amit valójában köszönök nekik még! Hiszen láttam bent olyanokat is akiken sajnos nem biztos hogy a bentlét segítene :(!
Egy fiatal fiú talán 20 éves se volt, állandóan levolt szedálva, de még így is látszott a szemében az a jóság ami lakozott benne, és tisztább óráiban értelmes kellemes beszélgető partnernek bizonyult ő is! Ő a szedatívumok mellé a zenét válaszotta terápiának, állandóan fülébe lógott a fülhallgató! Velem is bele hallgattatott a zenébe amit épp hallgatott akkor, s bár nem emlékszem ki volt az előadó, mindenesetre a zene maga volt a megtestesült nyugalom amit árasztott!
Csak az volt a nyugtalanító hogy látszik már a zene nem elég neki, és én nem tudok hinni a tartós nyugtató adagolásba sem, hiszen valaha én is szedtem néhány szart, és attól max depressziót, és kómás nemtörődöm állapotot lehet kihozni a páciensből!
És ott ezek között az emberek között kellett felébrednem, valójában az én problémám milyen elenyésző, hiába számomra szinte az életet-halált jelenti!
Mert minden viszonyítás kérdése csak!
Volt aki azt mondta, nézd Andi lehet a te sorsod úgy volt elrendelve hogy nem te neveled fel a gyerekeidet! Mert nem ezt a feladatot kaptad!
Más azt mondja mi bajom van végül is, örüljek neki hogy szülhettem két szép okos egészséges gyermeket, akik akárhogyis de egy biztos fedél alatt élnek!
Sokan hülyének néznek miért nem megyek ki olaszországba lakni ahol tényleg sokkal szebb az élet, nyugodtabbak az emberek, kiegyensúlyozottabban lehetne élni!
Hát én már két éve mióta a lányokat elvették tőlem a lábam ki nem tettem szép magyar hazánkból! És az utolsó félévemben még az utcára sem mentem ki talán ha 5x-6x, akkor is max orvoshoz vagy ügyvédhez!
De most ez a sárgaházas kirándulás kimozdított a holtpontról! Eddig is eltökélt voltam hogy tenni fogok valamit és nem maradok a padlón, csak eddig hagytam magam fetrengeni az önsajnálatba mert talán ez kényelmesebb megoldásnak tűnt a sok probléma közepette!
Kivonni magam a forgalomból nem élni társadalmi életet, megvonni magam a barátoktól, a barátkozási lehetőségektől! Nem járni bulizni, na nem a diszkóra értem így 37 táján, gondolok én a snapszer meghívásokra, ultibulikra szülinapi eseményekre! Egyáltalán semmire sem voltam kíváncsi! Se mozi, se utazás, se egy film, se egy könyv!
Úgy éreztem és még érezgetem is hogy hipp hopp elszálltak az évek, 20-30-ig voltam házas kb, azóta meg válok, és akkor ez most a vég, kivénhedt tyúk lettem aki mit is akarhatna még a világtól amikor mindenhol a fiatalságot fittséget perfektséget reklámozzák folyatják mindenhonnan, és hogy én ezeknek már megfelelni nem tudok, elfáradtam, befeléforduló lettem!
De valójában hülyeség az egész rájöttem! Hiszen az évszámok is fogalmak és ez is lehet akár viszonyítás is!
Mert érezheti magát egy 10 éves gyerek is 50-nek ha éppen olyan sorsot rendelt neki az ég, de éppen így lehet boldog egy 60 éves ember mert neki meg másképp rendelték!
Nem kor függvénye a boldogság, hanem inkább a bennünk lakozó élni akarás határozza meg mennyik is vagyunk valójában!
Hát mivel én szerencsés vagyok olyan értelemben hogy az élet volt oly kegyes hogy gyerekkorom óta az életre tanított, ezért szívósra sikeredtem, akit hiába döntenek le többször is a lábáról feláll! Most két tervem is van amit megvalósítok! Nem beszélek előre babonából, de páran akik közelebbről ismertek úgyis tudjátok! :)
Köszönöm is mindazoknak az internetes és élő barátoknak akik, évek óta tartják bennem a lelket, hogy még tudok előre menni! Mivel sokan vannak, nemis szeretnék egy nevet sem írni, nehogy az akit esetlek kihagynék megbántódjon!
És remélem egy szép napon, ami talán nem is oly távoli mindenkinek viszonozhatok valamit valamivel, attól függetlenül hogy önzetlenül tették bármit is tettek értem!
Legyen szép napotok!
Hali!
|