13 évvel ezelőtti napból

Arra emlékszem,

Megszültem egy kisleányt,

Brigitta névvel!

Picinyke súlyod volt

Két kiló hatvanöt deka,

Vékony hosszú ujjaid

Eszembe ET.-t juttatta J!

Dülledt szemekkel bámultam

Mint pacskolják hátad,

Hogy a magzatvizet mit nyeltél,

E világra hányjad J!

Na a félelem ittas némaságot,

Felváltotta egy dühös kis sírás!

A bába mosolygón átadva közölte

Brigitta elég lesz a rívás immár J!

Aznap huszonhárman szültünk,

Még a nővér mondta emlékszem,

És te voltál a huszonkettedik alulról,

A babasúly lécen! J

De elmúltak az évek,

Immáron tizenhárom lettél,

Istenem ha tudnád hogy sajnálom,

Amiken átmentél L!

Én is hibás vagyok,

Bocsáss meg nekem,

Bármit is tettem,

Azt mind értetek tettem!

Egyben nem tudtam csak

Jó tanácsot adni,

Hogy nem kell az emberek szavára

Száz százalékban adni!

Ne higgy édes lányom soha senkinek,

Ki, mikor ha beszél hozzád

Közben szemét,

A földre süti le!

Legyél boldog,

És álmodj nagyon sokat!

És soha-soha

Ne a rosszakat!

Mert hidd el kicsim az álmok

Nincsenek messze,

Talán éppen csak a kezed kell

Kinyújtanod érte!

Ne hagyd hogy lerombolják mindazt

Ami köztünk szép volt

És ne érezd cikinek esténként

Elénekelni a Vukot! J

Hát ennyit kislányom szülinapodra

Még ha te az anyák napját a naptárból is talán kihúztad!

Megemlékezem majd minden évben 1x-1x egy nap,

Valahol él két kisleány,

Akik engem egykoron

Édesanyának hívtak!