13 évvel ezelőtti napból
Arra emlékszem,
Megszültem egy kisleányt,
Brigitta névvel!
Picinyke súlyod volt
Két kiló hatvanöt deka,
Vékony hosszú ujjaid
Eszembe ET.-t juttatta J!
Dülledt szemekkel bámultam
Mint pacskolják hátad,
Hogy a magzatvizet mit nyeltél,
E világra hányjad J!
Na a félelem ittas némaságot,
Felváltotta egy dühös kis sírás!
A bába mosolygón átadva közölte
Brigitta elég lesz a rívás immár J!
Aznap huszonhárman szültünk,
Még a nővér mondta emlékszem,
És te voltál a huszonkettedik alulról,
A babasúly lécen! J
De elmúltak az évek,
Immáron tizenhárom lettél,
Istenem ha tudnád hogy sajnálom,
Amiken átmentél L!
Én is hibás vagyok,
Bocsáss meg nekem,
Bármit is tettem,
Azt mind értetek tettem!
Egyben nem tudtam csak
Jó tanácsot adni,
Hogy nem kell az emberek szavára
Száz százalékban adni!
Ne higgy édes lányom soha senkinek,
Ki, mikor ha beszél hozzád
Közben szemét,
A földre süti le!
Legyél boldog,
És álmodj nagyon sokat!
És soha-soha
Ne a rosszakat!
Mert hidd el kicsim az álmok
Nincsenek messze,
Talán éppen csak a kezed kell
Kinyújtanod érte!
Ne hagyd hogy lerombolják mindazt
Ami köztünk szép volt
És ne érezd cikinek esténként
Elénekelni a Vukot! J
Hát ennyit kislányom szülinapodra
Még ha te az anyák napját a naptárból is talán kihúztad!
Megemlékezem majd minden évben 1x-1x egy nap,
Valahol él két kisleány,
Akik engem egykoron
Édesanyának hívtak!
|